Ilyen a legjobb panelház

2012. 1. 31.

Építésekor a szocialista lakásépítés mintapéldája volt az Óbuda kapujában álló Faluház, ám később az „embertelen betondzsungel” egyik mintapéldánya lett. Uniós támogatással azonban megújult, a lakók spórolnak, és a panelek korszerűsítésének mintája lett – Magyarország legnagyobb „panelkorszerűsítésének ” története és tanulságai.

 

886 lakás, 5600 négyzetméter ablak, 24 ezer négyzetméter homlokzati felület és egy kisebb településnyi lakó – részben gigászi méreteinek köszönheti az óbudai Faluház, hogy egy európai uniós projekt keretében megújulhatott. Az Energiaklub a projekt egyik résztvevőjeként közvetlen közelről figyelte Magyarország legnagyobb panelházának (az úgynevezett Faluház) felújítását, amelynek részletei most következnek.


A Faluház régen

A házat 1970-es építésekor a szocialista lakásfejlesztés mintapéldájaként emlegették, s az akkori vezetés igencsak büszke volt arra, hogy a környék földszintes, jórészt komfort nélküli házacskáit elbontva új, korszerű otthont adhatott a hajó- és textilgyári munkásoknak. Némileg a kísérleti nyúl szerepét is betöltötte, a Műegyetem szakemberei ugyanis kíváncsiak voltak, hogy milyen fűtési rendszer a legalkalmasabb az ilyen épületeknél, és a 15 lépcsőházból álló házban kilenc különféle fűtési rendszert alakítottak ki.

Nem tudjuk, hogy pontosan milyen eredményre vezettek a kísérletek, mindenesetre 2003-ban a két hőközpontból az egyiket teljesen felújították, 2004-2005 folyamán pedig az egész házban egységesítették a fűtési rendszert. Ez azt jelentette, hogy a korábbi egycsöves fűtési rendszert kétcsövessé alakították, és termosztatikus szelepekkel látták el a fűtőtesteket, így szabályozhatóvá vált a lakások fűtése. Akkori árakon ez a beruházás lakásonként körülbelül 60 ezer forintba került, a hőközpont korszerűsítését pedig a távhőszolgáltató végezte el. A hőközpont a távfűtéses házakban ugyanis a szolgáltató tulajdona, ennek megfelelően az ő kötelessége a szükséges karbantartások elvégzése is, amelyért a fogyasztók a távfűtés díjában (jellemzően az alapdíjba beépítve) a szolgáltatónak folyamatosan fizetnek.

A fűtéskorszerűsítés utáni években a Faluházban felhasznált hő mennyisége szép lassan csökkenni kezdett: 2008-ban mintegy 10 százalékkal volt kevesebb fűtési hőfogyasztás, mint 2004-ben. A víz melegítésére felhasznált hőenergia szintén csökkenést mutatott ezekben az években, az adatok szerint ez azonban kizárólag annak volt köszönhető, hogy – valószínűleg az áremelkedések hatására - a háztartások spórolni kezdtek, így a ház összességében kevesebb meleg vizet használt ez alatt az idő alatt.

Mintaházat akartak

Az óbudai önkormányzat Amszterdammal és Szófiával együtt arra kérte az Európai Unió támogatását, hogy egy demonstrációs projekt keretében egy összetett, energiahatékonyságot és megújulóenergia-felhasználást egyaránt célzó beruházást hajtsanak végre, és nyomon követhessék ennek műszaki, környezeti és társadalmi hatásait. Óbuda 800-900 lakást érintő korszerűsítést vállalt a projektben, amelyhez a pályázat elnyerése után először is meg kellett találni a megfelelő házat vagy házakat. Az önkormányzat végül a Faluház mellett döntött, részben a már említett óriási méretek, részben pedig az épület központi elhelyezkedése miatt. A ház ugyanis Óbuda kapujában fekszik, a városrészbe érkezőket tehát azonnal a Faluház látványa fogadja.

A beruházáshoz szükséges anyagi források természetesen nem álltak automatikusan rendelkezésre, hiszen az uniós támogatás mindössze a beruházás egy részét tudta fedezni. Ezért a ház 2008-ban pályázott az állami panel programban, sikerrel. Ez azonban még mindig nem fedezte volna az összes költséget, ezért önkormányzati forrásokra és a lakók önerejére is szükség volt. A lakóközösség az önerő biztosításához a panelprogram keretében kedvezményes kamatozású banki hitelt vett fel, 8 éves futamidőre.

Öt évig a mindenkori alapkamat 70 százalékát az állam, a többit pedig az önkormányzat fizeti, az öt év leteltével pedig a teljes kamatterhet a lakóknak kell majd állniuk. Addig a lakók nagy része lakástakarék-pénztári számlán takarékoskodik, melyre havonta 3-4 ezer forintot fizetnek be, s a futamidő lejártával az így összegyűlt pénzt fordítják majd a banki hitel törlesztésére. (Ez a hitel fedezete.) A havi lakástakarék-pénztári befizetés összegét a közös költség részévé tette a lakóközösség, így tudják biztosítani, hogy mindenki fizesse a részleteket.

El kell itt mondani, hogy a finanszírozás tekintetében egyszeri és megismételhetetlen beruházásról van szó, hiszen az Európai Unió csak a projekt kísérleti, demonstrációs jellege miatt vállalt részt a finanszírozásban. Az unió által vállalt költségeket más épületek esetében értelemszerűen a lakóközösségnek, az önkormányzatnak vagy az államnak kell állnia.

Eldördül a startpisztoly

Végül az uniós pályázat elnyerése után 3 évvel, 2009 nyarán elindulhatott az óriási beruházás, amelyet végül szűk hat hónap alatt, 2009 decemberére sikerült megvalósítani. Így a projektben részt vevő országok közül egyedül Magyarországon készült el időben a felújítás.

A homlokzat, a tető és a pincefödém 10 cm vastag polisztirolhab alapú hőszigetelést kapott, a nyílászárók feletti sávokban tűzvédelmi okokból kőzetgyapot került a falakra. A homlokzat hőszigetelő képessége ezáltal sokat javult, és felveszi a versenyt az új építésű épületek falazatával is. Mindazonáltal a jövőben a hőszigetelésben gondolkodó házaknak érdemes lehet a grafitos polisztirolhab, esetleg a poliuretánhab alapú hőszigetelő rendszerek tulajdonságainak és árának is utánajárni, ugyanis ezek ugyanolyan vastagság esetén lényegesen jobb hőszigetelő hatást tudnak elérni.

A Faluházban a régi nyílászárókat modernebb műanyag nyílászárókra cserélték ott, ahol a lakók ezt még nem tették meg egyedileg. Így körülbelül feleannyi hőt eresztenek át az ablakok a régiekhez képest. Hozzá kell tenni ehhez, hogy ma már ennél jobb nyílászárók is elérhetőek, a hasonló beruházás előtt álló házaknak tehát érdemes körülnézni a piacon, és megfontolni a hatékonyabb, 1 W/m2K U-érték körüli ablakok beszerzését. Szintén érdemes a lakások nyári túlmelegedésének elkerülése érdekében valamilyen árnyékoló-rendszert (például hőszigetelő redőnyt) is beépíteni a nyílászárócserével együtt.

Az u-érték

 

A hőátbocsátási tényező a hőveszteség mértékét mutatja, vagyis azt, hogy mennyi hő áramlik át az anyag egységnyi felületén. A hőátbocsátási tényezőt U-értékkel jelölik, mértékegysége W/m2K. Minél kisebb az U-érték, annál jobb a választott anyag (építőanyag, szigetelés vagy nyílászáró) hőszigetelő képessége.

A beruházás a pályázati vállalásoknak megfelelően megújuló energiaforrást hasznosító rendszer beépítésére is kiterjedt. A hőszivattyús rendszert a kedvezőtlen földrajzi adottságok, és az ebből eredő magas költségek miatt elvetették, és végül úgy döntöttek, hogy a használati melegvíz előállításába a tetőn elhelyezett napkollektoros rendszer segít majd be. Az egyes lakásokban felhasznált hőenergia mérése céljából minden ún. költségosztó került – ami utóbb okozott némi vitát a lakók között. Mindez lakásonként összesen mintegy 1,3 millió forintos beruházási költséget jelentett, az egész ház szintjén pedig megközelítette az 1,2 milliárd forintot.

Eredmények

A hőközpont illetve a naphőgyűjtő-rendszer folyamatosan méri a felhasznált illetve a termelt hő mennyiségét. Ahhoz, hogy a különböző évek fogyasztását valóban össze lehessen hasonlítani egymással, a mért adatokat korrigálni kell, vagyis ki kell szűrni az egyes évek eltérő időjárásának hatását. Ennek megfelelően a kissé lejjebb elhelyezett ábra tehát azt mutatja meg, hogy ha minden évben a 2004. évihez hasonlóan alakul az időjárás, akkor mennyi hőt fogyaszt a ház.

Látható, hogy már a 2004-2005-ös fűtéskorszerűsítés után csökkenni kezdett a ház hőfelhasználása, a legnagyobb csökkenés azonban természetesen 2010-ben következett be. (Már 2009-ben is jelentősebb csökkenés történt, ez azonban csalóka, hiszen ekkor történt a felújítás, tehát a ház hőfogyasztása nem a rendes kerékvágás szerint zajlott.) Összességében 2010 folyamán a 2009. évihez képest mintegy 20 százalékkal csökkent a házban a fűtésre és a melegvíz-előállításra felhasznált hőenergia. Ha az eredeti állapothoz, a 2004. évi adatokhoz viszonyítjuk, akkor viszont közel 40 százalékos csökkenésről beszélhetünk. Ennél kicsivel nagyobb a primer energiahordozók terén bekövetkezett megtakarítás (42%), hiszen a napkollektor által felhasznált napenergia révén kevesebb fosszilis energiahordozót kell elégetni a távfűtő művekben.

Az Energiaklub által elkészíttetett energiatanúsítványok szerint a lakások a 2004-2005. évi fűtéskorszerűsítés hatására már elért D-E kategóriából a 2009-es felújítás hatására tovább javultak, és A-B osztályba jutottak el az I-től A+-ig terjedő skálán.

Az energiamegtakarítás ugyanakkor valamelyest elmaradt a várakozásoktól, ami nagyrészt abból fakad, hogy a napkollektoros rendszer teljesítménye nem érte el a kívánt mértéket. A napkollektorok a nyári hónapokban a szükséges melegvíz 35-45 százalékát tudták biztosítani, a teljes évben azonban mindössze körülbelül 20 százalékát. Ennek több oka is volt: egyrészt a tavalyi év a szokásosnál kevésbé volt napsütéses. Másrészt a távhőszolgáltatóval történt megállapodás értelmében a melegvizes rendszer csak akkor kapcsol át napkollektoros „üzemmódba”, ha az onnan érkező meleg vízhőfoka viszonylag magas, 50-55 Celsius-fokos. Harmadrészt némi kivitelezési hiba is történt, de az idei gépészeti korrekció és egy napsütésesebb nyár várhatóan javulást fog hozni a rendszer teljesítményében.

A Faluház jó példa tehát arra, hogy ha a ház idejekorán gondol az esetlegesen fellépő hibákra, utólagos korrekciókra, és a kivitelezőkkel kötött szerződésben pontosan rögzíti a garanciális javítások körét és részleteit, akkor a hibák utólagosan orvosolhatók.

Forintok, amik a lakók zsebében maradnak

A költségosztók felszerelése és a mérések ellenére a házban eddig még a régi, légköbméter alapú elszámolás volt életben, vagyis mindenki ugyanolyan arányban részesedett a megtakarításokból.

Forintosítsuk a megtakarításokat, és nézzük meg, mennyit fizetnének a lakók, ha a Faluházban semmilyen felújítás nem történt volna, azaz minden maradt volna a 2004 előtti állapotban. Az adatok szerint ekkoriban az – átlagosan 50 m2-es – lakásokra jutó éves hőfogyasztás körülbelül 39 GJ volt, ezért most megközelítőleg évi nettó 230 ezer forintot kellene fizetniük a háztartásoknak. Az elvégzett felújítások hatására az egy lakásra eső átlagos hőfogyasztás azonban annyira lecsökkent, hogy az éves távhőszámla átlagosan nagyjából nettó 160 ezer forintra apadt. Igaz, ebben közrejátszik az is, hogy a Faluház öt évre 15 százalékos alapdíj-kedvezményt kapott a távhőszolgáltatótól.

A lakók gyakran mondják, hogy számlájuk csaknem felére csökkent, tudni kell azonban azt, hogy a felújítás pont egybeesett azzal a törvényi változással, amely 25-ről 5 százalékra csökkentette a távhőszolgáltatás áfatartalmát. Vagyis míg a felújítás utáni nettó 160 ezer forintos éves számla 25 százalékos áfa esetén bruttó 200 ezer forint lenne, az 5 százalékos áfával csak 170 ezer forintot tesz ki. Az érzékelt költségcsökkenés tehát nem teljes mértékben a felújításnak köszönhető, részben az áfacsökkentés hatását érzik a lakók (és az állam, hiszen a költségvetés számára kiesést jelent az adócsökkenés).

A beruházási költségeket összevetve a megtakarított távhőköltségekkel azt láthatjuk, hogy a beruházás várható megtérülése kb. 25 év. Ha csak a lakók szempontjából vizsgáljuk a kérdést, akkor ennél jóval kedvezőbb képet kapunk, hiszen a lakók a beruházás összköltségének kevesebb, mint harmadát állták, míg a megtakarítások kizárólag náluk jelentkeznek – eszerint ők akár 5-6 éven belül a pénzüknél lehetnek. (Ez természetesen függ a jövőbeli fűtési szokásoktól és a költségosztás módjától is, és akár háztartásonként eltérően alakulhat.)

Hol az igazság?

Az egyedi mérés alapú elszámolást eddig a lakóközösség ellenállása miatt nem sikerült bevezetni. Némi probléma támadt ugyanis abból, hogy az elmúlt egy évben bizonyos lakásokban teljesen elzárták a fűtőtesteket, mások pedig továbbra is befűtötték lakásukat, valamelyest fűtve ezzel a szomszédokat is. Értelemszerűen egyedi mérés esetén ez különbséget jelentene a fizetendő számlában is. Nehéz ebben a kérdésben megtalálni az igazságot, az azonban biztos, hogy bármilyen társasházban elkerülhetetlenül fellép az a jelenség, hogy a lakók egymást (is) fűtik.

Különösen igaz ez akkor, ha bizonyos lakásokat túlfűtenek, már csak ezért is érdemes tehát odafigyelni, és elkerülni a túlfűtést. Ekkor értelemszerűen csökken az esélye annak, hogy a szomszédokhoz annyi hő jut át, hogy egész télen ne kelljen fűteniük. Kompromisszumos megoldás lehet a Faluház gondnoksága által javasolt, fele részben légköbméter alapú, fele részben a mérésen alapuló elszámolási rendszer bevezetése. (Ez a hődíjra vonatkozik, a számla szintén jelentős részét kitevő alapdíjat mindenkinek ugyanúgy fizetnie kell.)

További megtakarítások felé

Az ilyen korú házaknál előbb-utóbb megkerülhetetlen kérdés a különböző épületrészek, berendezések elöregedése, ami sok fejtörést okoz a lakóközösségeknek. A helyzet a Faluházban sem más: a házzal egykorú, 40 éves strangokon jelentős a hőveszteség. Ez rontja a melegvizes rendszer hatékonyságát is, a panelprogram azonban ilyen célra nem nyújtott támogatást. A régi szellőzőrendszer, az alacsony hatékonyságú ventillátorok és az öreg motorok nehezen birkóznak meg az épület hőszigetelésének hatására megnövekedett páratartalom elszívásával.

A tetőn lévő ventillátor-felépítmény omladozik, ennek modernizálását - a sürgősségre való tekintettel - a ház saját erőből részben már elvégezte. A lépcsőházi világítás és a liftek korszerűsítésével, a bejárati kapuk cseréjével szintén további energiamegtakarítást lehetne elérni a házban, de az összes szükséges felújítás a gondnokság becslése szerint elérné az eddigi beruházások összegét. (A fűtőtestek nagy részét a lakók nagy része már önerőből lecserélte.)

Pozitív hatások

A lakóközösség szempontjából a konkrét pénzbeli hasznok mellett komfortérzetük javulásával járt a beruházás: a lakók arról számolnak be, hogy a megszépült házba jobb hazatérni. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy lakásukat várhatóan a felújítatlan panelházakhoz képest magasabb áron tudják majd értékesíteni a piacon.Az állam szempontjából a megtakarított energia mellett pozitív hatás volt, hogy a projekt 200 munkás félévi foglalkoztatásához járult hozzá, s – mivel a hazai építőiparban sajnos gyakori feketemunka a különböző pályázati rendszerek miatt itt fel sem merülhetett - az államkasszába befolytak a munkabérek utáni adók és járulékok, illetve a termékeken lévő áfa.

A projekt talán legfontosabb haszna azonban mégis inkább az, hogy – a magyarországi pályázati rendszerekkel ellentétben - kötelező a beruházás hatásának mérése, figyelemmel kísérése, a nyilvánosság folyamatos tájékoztatása. Ez teszi most lehetővé, hogy a gigaberuházás tapasztalatairól más házak, önkormányzatok és állami döntéshozók is információt kapjanak, és a tanulságokat leszűrve tudják megtervezni a beruházásokat és kialakítani a pályázati rendszereket.

A Faluház mintaprojekt tehát mindenki számára értékes tapasztalatokat adott, az energiamegtakarításra vágyó lakóközösségek számára azonban továbbra is feltétlenül ajánlott, hogy szakértő energetikussal mérjék fel házuk állapotát, egyedi jellegzetességeit, és a szakember javaslatai alapján vágjanak bele a beruházásokba. A szakértői díj eltörpül egy rosszul megtervezett beruházás bosszúságaihoz és felesleges költségeihez képest.

A beruházás számokban

 

Hatékonyabb épülethéj: A homlokzat és a tető hőszigetelése 10 cm vastag polisztirolhab alapú szigeteléssel valósult meg, amelynek révén a homlokzati falak hőátbocsátása 0,7-ről 0,3 W/m2K-re, a tetőé 0,5-ről 0,2 W/ m2K -re javult.

Az összes ablakfelület kb. 90%-a, összesen 1800 régi ablak (U=3 W/m2K) cseréje történt meg 1,4 W/m2K hőátbocsátású, 5 légkamrás műanyag nyílászárókra.


Fűtéskorszerűsítés:
A távhőszolgáltató elvégezte a hőközpont felújítását, a lakóközösség pedig digitális, egyedi mérőket szereltetett fel a fűtőtestekre.

Megújuló energia:
A tetőre 1500 m2-nyi, 125 darab, 6 × 2 méteres, 302 kilogrammos, 1128 MW teljesítményű napkollektor került. A rendszerhez szükséges puffertartályt sikerült a hőközpontban elhelyezni, és megteremtették a régi és az új melegvizes rendszer közti, automatizált kapcsolatot.

 

(Fülöp Orsolya, Energiaklub, Megjelent a Figyelőneten)